Alumnus interjúk
Eddigi interjúk
Száraz szabályok szajkózása helyett csak kommunikációval lehet eredményeket elérni – interjú Szabó Zitával
A hét éve mesterdiplomát szerző Szabó Zita jelenleg az acéltermékek kereskedelmével foglalkozó ArcelorMittal Distribution Hungary Kft-nél, H&S, Quality & HR Coordonator pozícióban dolgozik Zita abba az évfolyamba járt, amely elsőként tapasztalhatta meg az egységes képzést felváltó bolognai (BA/MA) rendszer szépségeit és... csúnyaságait. Azt mondja, jó alap volt a nagybetűs élethez.
- Elvégezted a kommunikáció szakot. Utána mi történt?
- Egyetem után elköltöztem a páromhoz Budapestre, itt kezdtem el állások után nézelődni. Először egy irodaház marketingasszisztensi pozícióját töltöttem be. Ennek a cégnek volt egy induló vállalkozása, ami digitális étlapokkal foglalkozott és ahol nem sokkal ezután felajánlottak egy marketingmenedzseri állást. Majdnem egy évig dolgoztam itt, de nem éreztem magaménak a pozíciót. Ez egy kis cég volt, nekem viszont az volt az álmom, hogy egy multihoz bekerüljek. Úgy éreztem ott több esélyem lehet az egyetemi életen túl is a tanulásra és több a fejlődési lehetőség is. Így aztán örömmel érkeztem a jelenlegi munkahelyemre, az irodavezetői székbe, mivel ebben a pozícióban sokat lehet tanulni és az egész szervezetet megismerheted. Három évvel ezelőtt pedig H&S, Quality & HR Coordinator lettem.
- Kommunikáció szakos ismeretek – minőségügy, tűz- és környezetvédelem. Hogyan passzolnak ezek össze?
- Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy ezek válnak majd a fő profilommá. Irodavezetőként azt vettem észre, hogy csak adminisztratív szinten kezelik őket, egy kötelezően elvégzendő feladatot jelentettek az akkori minőségügyes kollégának. Amikor ő elment a cégtől, jobban beleástam magam ezekbe a területekbe, beleértve a kötelező jogszabályi követelmények mellett a cégcsoport elveit is. Megtetszettek az alapelvek, ezért elvégeztem a szükséges képzéseket is hozzá. Ez egy igazi csapatmunka, ugyanis minden munkavállaló és a vezetőség együttes részvétele, elhivatottsága kell hozzá. Ez például hatékony gyakorlati kommunikációs ismeretek nélkül igen nehéz lenne. Amit csinálok, ahhoz intézményi belső kommunikátori feladatokat is magamra kell vennem. Csak így, kommunikációval lehet eredményeket elérni. Jó példa, hogy ha a meetingeken és oktatáson a jogszabályokat szajkózod és a tömény elméletet hangsúlyozod, akkor a többiek csak egy unalmas szabálytengert látnak benne, nem értik meg valójában a kitűzött célokat, így aztán nem is lesznek elhivatottak. Ezért aztán különféle programokkal érthetővé és gyakorlatiassá tesszük a mondanivalót. Például a munkavédelmi nappal és az egészségtudatos hét megszervezésével, ahol játékok és tényleg érdekes feladatok vannak.
Nagyon sok tudományterülettel megismerkedtem, így nem volt egysíkú az elsajátított anyag. Ez a sokfajta szemlélet egyfajta nyitottságot is ad, amit számtalan területen lehet alkalmazni.
Sokszor nem könnyű kreatív programokat kitalálni, de megéri a fáradozás: sokkal eredményesebb, mintha tartanánk egy 1,5 órás oktatást, amelynek első 10 perce után már senki nem figyel valójában.
Szintén jó példát szolgáltat a 2015-ös ISO 9001 szabvány bevezetése, ahol kisebb csapatokban brainstromingoltunk, így elkészült a cég kockázatelemzése és együtt fogalmaztuk meg a cég tulajdonságait SWOT-analízissel. A fő szempont, hogy ne használjunk elvont fogalmakat, mert akkor két perc után elvesztik az érdeklődésüket a jelenlévők, hanem aktívan, játékosan közelítsünk a problémához vagy a megoldandó feladathoz. Ez jelenti számomra a gyakorlatba ültetést, ehhez nélkülözhetetlenek a kommunikációs ismeretek.
- Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre, amikor megszerezted ezeket az ismereteket?
- Pozitívan. Szerintem nagyon jó kis csapat volt a BA-n, illetve az MA-n is. A tanáraink is kiválóak voltak. A bolognai rendszert éppen akkor vezették be, amikor mi kezdtünk, mind a tanárok, mind a diákok együtt tapasztalták ki a rendszer szépségeit és nehézségeit. Azt hiszem, hogy mindenki megtett minden tőle telhetőt. Nagyon sok tudományterülettel megismerkedtem, így nem volt egysíkú az elsajátított anyag. Ez a sokfajta szemlélet egyfajta nyitottságot is ad, amit számtalan területen lehet alkalmazni.
- Ez a változatosság határozza meg terveidet is? Mi lesz a következő lépés? Mire vágysz ezután?
- A folyamatos fejlesztés, finomítás van napirenden nálam. Erre az évre már be is tábláztam magam ezek megvalósításával. Előtérbe került már a családalapítás is, de magamat ismerve szeretnék majd mellette továbbra is tevékenykedni. Nem vagyok az az otthonülő típus. Illetve gondolkodom saját vállalkozásban is, de ennek a kidolgozása még folyamatban van. Fő célom az lenne, hogy más szempontból közelítsük meg azokat a területeket, melyekkel most is foglalkozom. Az elmélet mellett inkább a gyakorlatra helyezném a hangsúlyt. Végül is ugyanazzal foglalkozna a saját cégem, amikkel most foglalkozok, csak több helyre szeretném eljuttatni ezeket a legszárazabb elméletet is érdekesen átadó elveimet és gyakorlataimat.
« Ugrás az oldal tetejére
“Partnerként kezelt a tanszék, és ahol tudott, ott segített” – interjú Patkós Gergellyel
Már PR-esként dolgozott, amikor a szegedi kommunikáció szakra járt, mégis úgy érzi, sokat adott neki az őt egyenrangó félként kezelő egyetem. Patkós Gergely nem csak egyetemistaként, a munkaerőpiacon is sikerrel vette az újabb és újabb kihívásokat, ennek köszönhetően ma már a Magyarország egyik legnagyobb építőipari vállalataként működő KÉSZ csoport kommunikációs managereként dolgozik. Volt hallgatónkat a BTK-s éveiről és karrierje alakulásáról kérdeztük.
- Az egyetemen töltött három-öt év alatt rengeteg helyzettel szembesül az ember. Időnként akadnak nehézségek, de sok az élmény is. Ha ki tudsz emelni egyet, mi a legkedvesebb emléked a szegedi egyetemi éveidből?
- Említhetném a a bulikat és a csoporttársakat, de ha viccesen is hangzik, a legemlékezetesebb számomra a kommunikáció szakos záróvizsgám volt. Aznap előtte védtem a pedagógia és az angol szakos dolgozatomat is, a nap végére maradt a kommunikáció. Délután 4 órakor kerültem sorra, és őszintén szólva, akkorra már őszintén elegem volt az egészből. De ahogy bementem a bizottság elé és elkezdtem mondani a jól eltervezett dolgozatvédő szövegemet, valami váratlan dolog történt: a számonkérő hangnem helyett teljesen más fogadott, egy baráti hangulató szakmai beszélgetés alakult ki a a bizottsággal. Azt éreztem, hogy egyenlő partnerként tekintenek rám. Nem volt stressz, a segítőkész és pártatlan értékelők szakemberként kezeltek, pedig akkor még csak végzős egyetemista voltam. Úgy jöttem ki, hogy egy jót beszélgettünk. Megkaptam az elismerést és az útmutató kritikát is. Véleményem szerint egyébként ez általában igaz Szegeden a kommunikáció szakra: partnerként kezelik a diákokat, és ahol tud a tanszék, ott segít. Én ezzel az emlékkel zártam az itteni egyetemi éveimet, ezért is maradt meg bennem ennyire.
Megkaptam az elismerést és az útmutató kritikát is. Véleményem szerint egyébként ez általában igaz Szegeden a kommunikáció szakra: partnerként kezelik a diákokat, és ahol tud a tanszék, ott segít.
- Az egyetemi évek alatt és után maga a kommunikációs terület is nagy szerelem lett, ha jól sejtem, hiszen azóta is ebben az iparágban dolgozol.
- Nem szeretnék illúziókat kelteni, a PR a mindennapokban tud hajtós és stresszes is lenni. De szeretem, mert változatos és kihívásokkal teli. Szegedről nézve további kihívást jelent, hogy egyre inkább fővárosközpontú lett a terület. Ezzel együtt én is évekig Szegeden dolgoztam – helyi ügynökségeknél is volt arra mód, hogy nagy, budapesti ügyfelek projektjein dolgozzunk. Szerintem ez fontos tanulság a szegedi PR-cégeknek: muszáj a fővárosi láb is, hogy lehessen fejlődni.
- A fontos tapasztalatszerzés után az ország egyik legnagyobb építőipari vállalatcsoportjához kerültél, először PR-esként, mára pedig a marketing osztály operatív vezetője lettél a KÉSZ-nél.
- Abban, hogy ez tényleg évekig tarthasson, nem csak az segít sokat, ha az ember jó csapatba kerül. Véleményem szerint ugyanennyire fontos az is, hogy “egymásra találjunk” a vállalattal. Én tudok azonosulni az itteni kollégákkal, a KÉSZ értékeivel és a tulajdonosi hitvallással. Számomra további pozitívum, hogy valóban rengeteg területen van lehetőség bizonyítani: a már említett építőipartól kezdve az élelmiszermarketingen át a hotelek, éttermek és kávéházak kommunikációját is lefedő HORECA szektorig. Az is jó, hogy nem csak kihívások elé állít a KÉSZ, hanem enged is bizonyítani.
- Ez azt is jelenti, hogy úgy érzed, megtaláltad ott a számításodat, tudsz velük tervezni?
- Én nagyon sokat köszönhetek a KÉSZ-nek, sokszor nagyon emberségesek, segítőkészek és türelmesek voltak velem. Szerintem ezt nagyon kevés magyar vállalat mondhatja el magáról, hogy így viszonyul a munkavállalóihoz – ezért is hangsúlyoznám még egyszer azt, hogy a munkakereséskor nem csak “papírforma” szerint érdemes dönteni, hanem fontos, hogy minden fronton tudjunk kötődni a munkaadónkhoz. Én jól érzem itt magam, szeretem a kihívásokat, kollégákat, nem tervezek váltani. Szeretnék továbbra is itt maradni és hozzájárulni a KÉSZ fejlődéséhez.
« Ugrás az oldal tetejére
Budai Anna
- Mesélj egy kicsit magadról! Mi történt veled a diploma megszerzése óta?
- A mai napig azt gondolom, nagyon szerencsés voltam a munkakeresés során. 2011 májusában, amikor beadtam a szakdolgozataimat (kommunikáció mellett történelem szakon tanultam), megpályáztam egy rendezvényszervezői állást a Magyar Honvédség egyik alakulatánál, amelyről akkor még szinte semmit nem tudtam. Csupán azt, hogy amikor Szegedről haza utaztam Gyulára, Hódmezővásárhely-Népkert vasútállomásról lehet látni a laktanyát. Az állásinterjú – vagy ahogy a katonai szakzsargonban használják, a személyi beszélgetés – után másfél órával már értesítettek, hogy engem választottak és az államvizsgákat követően, rögtön elkezdtem dolgozni. Egy nagyon érdekes és izgalmas közegbe kerültem, ami – ma már nyugodtan mondhatom – megváltozatta az életem. Változatos és kalandos éveket töltöttem a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár kötelékében. A rendezvényszervezésen kívül hosszabb rövidebb időre kommunikációs feladatokat is kaptam: sajtóeseményeket szerveztem, újságcikkeket írtam, interjúkat készítettem. Megtetszett ez a világ és úgy döntöttem, szeretnék más aspektusból is foglalkozni a haderővel, így jelentkeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztonság- és védelempolitika mesterszakára 2012-ben. A friss egyetemi végzettség adott lehetőséget arra, hogy 2015-ben a NATO gyakornoki programjára pályázzak. Nem sokkal az esküvőm után értesítettek, hogy kiválasztottak és 2016 első felében a NATO katonai műveletekért felelős parancsnokságán (Allied Command Operations – ACO), a stratégiai kommunikációs csapatban lehetek gyakornok. Így 2016. január 9-én fél évre a belgiumi Mons városába költöztem.
- A NATO gyakornoki programjában milyen feladatokat láttál el? Mi volt a legnagyobb kihívás?
Azt hiszem, az egyetemi évek alatt vagyunk a legfogékonyabban és az ott tanultak, látottak meghatározó élménnyé, a személyiségünk részévé válnak. Azok az impulzusok, amelyek az egyetemi évek alatt értek, szépen lassan a személyiségem részévé váltak. 6-7 év távlatából látom, hogy az évek múlásával az egyetemen megszerzett tudás letisztul és összeáll egy egésszé.
- A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy megszokjam a nemzetközi környezetet, amiben dolgozni kellett – a főnököm angol volt, de a csapatban volt török, kanadai és izlandi kollégám is –, de pont ez adta a legnagyobb élményt is. A főnököm a parancsnok stratégiai kommunikációs tanácsadója volt, a csapatunk felelt az ACO által irányított feladatok, szervezetek kommunikációs irányelveinek a megfogalmazásáért. Egy példával szeretném ezt megvilágítani. 2016 első félévében több katonai hadgyakorlat is zajlott Európában. A NATO számára fontos, hogy ezek az események a közvélemény számára érthető, világos üzenettel bírjanak. A mi feladatunk az volt, hogy megfogalmazzuk ezeket az üzeneteket – amik természetesen összhangban voltak brüsszeli, tehát a politikai oldal iránymutatásával –, és megtaláljuk azokat az eseményeket, amelyeken keresztül ezeket az üzeneteket hatékonyan lehet továbbítani. Tehát egyfajta stratégiai iránymutatást adtunk a parancsnokság alárendelt szervezeteinek, amit ők „aprópénzre” váltottak, azaz sajtóeseményeket szerveztek, közleményeket adtak ki, újságcikkeket írtak. Több konferencián, tanfolyamon és workshopon is részt vettem, teljes értékű munkatársként kezeltek, ami nagyon jó érzés volt és egy életre szóló tapasztalat.
- 2016 márciusában terrortámadás történt Brüsszelben. Te mit csináltál aznap, hogyan élted meg?
- Azt hiszem, arra a márciusi napra mindig emlékezni fogok. Átlagos munkanapnak indult, egy stratégiai kommunikációs workshopunk volt aznap a parancsnokságon, sokan érkeztek külföldről is a rendezvényre. Az első szünetben érkezett a hír, hogy terrortámadás történt Brüsszelben. (Mons kb. 80 km-re van Brüsszeltől.) Akkor még sok volt a bizonytalanság, mindenki elkezdett telefonálni, e-mailezett, próbálta kideríteni, hogyan tud majd hazautazni. A megbeszélés alatt folyamatosan kaptuk a friss híreket a sajtóval foglalkozó kollégáktól, de a munka nem állt meg. Talán akkor tudatosult bennem igazán, mi is történt, amikor este hazaértem és megnéztem a telefonomat – amit nem volt szokásom magammal vinni a munkába –, láttam a temérdek nem fogadott hívást, üzenetet. Az eset húsvét előtt néhány nappal történt, sokan az ismerősök közül csak annyit tudtak, hogy az ünnepre hazautazok, így nagyon aggódtak értem. A támadás után a városháza előtt elhelyezett mécsesek, virágok és a sűrűbben járőröző rendőrök emlékeztettek mindenkit, hogy mi történt, de az élet nem állt meg.
- Most katonaként dolgozol. Jól érzem, hogy a nagy szerelmed lett a Magyar Honvédség?
- Így is fogalmazhatunk, a szerelem is egy egyenruhás személyében talált rám, a férjem is katona. Miután hazatértem Belgiumból, Hódmezővásárhelyen folytattam a munkámat, azonban éreztem, hogy a megszerzett tudást, tapasztalatot kamatoztatnom kellene, tovább kell lépnem. Mások is így gondolták – köztük a jelenlegi parancsnokom –, és több megkeresés közül a Magyar Honvédség legfelsőbb katonai szervezeténél, a Honvéd Vezérkarnál kínált beosztásra mondtam igent és ezzel együtt vállaltam a katonai szolgálatot. Ha visszamehetnék az időben, már korábban megtettem volna ezt a lépést, akár tartalékos katonaként is, hiszen egy szemléletformáló tapasztalattal, pozitív értékrenddel és élményekkel lettem gazdagabb az alapkiképzés során.
- És hogyan tovább? Mit tervezel a közeljövőben?
- Szeretnék szakmailag tovább fejlődni, úgy érzem, olyan helyre kerültem, ahol nem csak a már megszerzett tudásomat és tapasztalatomat használhatom, hanem folyamatosan képezhetem magam. Időről-időre megfordul a fejemben, hogy jelentkezek doktori képzésre. Ez már a kommunikáció szak kapcsán is felmerült, és bár most távolabb kerültem ettől a területtől, lehet, hogy egy olyan témával kezdek foglalkozni, ami ötvözi ezt és a katonaságot.
- Hogy érzed, mennyit adott a szegedi kommunikáció tanszék neked?
- A látásmódot emelném ki elsőként. Azt hiszem, az egyetemi évek alatt vagyunk a legfogékonyabban és az ott tanultak, látottak meghatározó élménnyé, a személyiségünk részévé válnak. Azok az impulzusok, amelyek az egyetemi évek alatt értek, szépen lassan a személyiségem részévé váltak. 6-7 év távlatából látom, hogy az évek múlásával az egyetemen megszerzett tudás letisztul és összeáll egy egésszé. Már az egyetemi jelentkezésnél tudtam, hogy a kommunikáció lesz a fő irány a tanulmányaim során. Ez folyamatosan megerősítést nyert és bár eleinte félévről félévre változott, mi is szeretnék lenni, a sokoldalúság, sokszínűség – azaz a valódi tudás – hozzásegített ahhoz, hogy az előző munkahelyem bátran ki mertem állni több száz ember elé egy-egy rendezvényen, vagy, hogy könnyen megtaláltam a közös hangot az újságírókkal, de említhetném a helytállást a NATO nemzetközi forgatagában. Vagy, hogy egy igazán friss példát hozzak, a Bevezetés a szociológiába kurzuson Tóth Benedek tanárúr Max Weberről és a bürokráciáról tartott előadása csengett a fülemben, amikor az elmúlt hetekben a közigazgatási alapvizsgára készültem.
« Ugrás az oldal tetejére
Szegedről az LinkedInhez
Bolla Beatrix a szegedi bölcsészkaron szerzett kommunikációs diplomát. Szegedről először Prágába költözött, hogy software értékesítéssel foglalkozzon, majd Írországba ment, ahol korábbi tapasztalatait is kamatoztathatja. Bea a LinkedInnél magyar cégeket is segít. Erről és a SZTEKOMMos évekről is mesélt.
- Hogyan kerültél a LinkedInhez?
- Az Oracle-nél dolgoztam Prágában, software értékesítéssel foglalkoztam. Ez sok szempontból nagy váltást jelentett a korábbi profilomhoz képest: ez volt az első nagyvállalati munkahelyem, az első sales pozícióm, és ekkor jöttem el Magyarországról.
Pár év múlva szerettem volna olyan cégnél folytatni, amely hivatásként tekinti a világot egy jobb hellyé tenni, és ahol a kultúra szerves része ez az öntudat, a pozitív, segítőkész szemlélet.
Így esett választásom a LinkedIn-re, akik dublini központjukba kerestek hasonló tapasztalattal és érdeklődéssel rendelkező kollégát, épp a magyarországi piacra. Megpályáztam a pozíciót és találkoztak az elképzelések.
- Milyen munkát végzel pontosan?
Széleskörű tudást és érdeklődő hozzáállást kaptunk, ami bárhol nagyon jól alkalmazható. A kompetenciák gyakorlattal mélyíthetőek, ám a komplex értelmezések iránti érdeklődés inkább attitűd, és szerintem ez egy óriási érték.
- A LinkedIn magyarországi új ügyfeleiért felelek toborzás és munkáltatói márka megoldások terén. Ez azt jelenti, hogy cégeket segítek stratégiai együttműködésben, hogy munkáltatókként jól pozícionálják magukat, és elérjék a potenciális munkavállalókat a legnagyobb professzionális közösségi média felületen keresztül. Ez a egyik direkt cél.
Emellett hihetetlenül izgalmas valós idejű adatelemzésekkel értelmezve a makrotrendeket, segíthetjük ügyfeleink üzleti döntéseit, a következő éves tervezést, vagy csak egyszerű folyamatok megértését.
Az, hogy kritikus pont lehet egy-egy cég életében a márka, munkáltatói márka jól célzott megjelenítése, már nem újdonság. A megfelelő munkavállalókat rövidebb idő alatt megtalálni a teljes vállalati stratégia egyik alappillére. Sajnos egyre többször láthatjuk, hogy enélkül jó ötletek, jól működő szolgáltatások, vagy sikeres projektek dőlhetnek be.
- Készültök valami újdonsággal?
- Törekvésünk és víziónk az 'Economic graph' nevet viseli. Ez a globális gazdaság teljes digitális leképezését célozza. Szeretnénk minden egyént, kompetenciát, képzési- és munkalehetőséget feltérképezni és összekötni.
Eddig három vertikálban működtünk: 'hire, market, sell', amelyet mára a 'learning' egészített ki. Tehát a toborzás, a marketing és az értékesítés segítése mellett most már a kompetencia, tudásbővítés is a LinkedIn ökoszisztéma része.
Nekem fontos motiváció minden nap, hogy a munkámmal embereknek segíthetek megtalálni álmaik foglalkozását, ahol kiteljesedhetnek.
- Mit adott a szegedi kommunikáció- és médiatudomány szak ahhoz, hogy megálld a helyed a munkádban?
- Széleskörű tudást és érdeklődő hozzáállást kaptunk, ami bárhol nagyon jól alkalmazható. A kompetenciák gyakorlattal mélyíthetőek, ám a komplex értelmezések iránti érdeklődés inkább attitűd, és szerintem ez egy óriási érték.
Persze emiatt, ha nincs egy szilárd elképzelésünk az egyetemi évek kezdetén, ahogy nekem sem volt, nehéz választani a sok érdekes lehetőség között: írjak, vagy tévézzek? PR vagy nemzetközi kommunikáció? Vagy inkább antropológia, nyelvelmélet érdekel? Mára teljesen átstrukturálódott a képzés, úgy hiszem még inkább gyakorlatközpontú, ami azért jó, mert hihetetlenül felgyorsult a tempó. A LinkedIn-nél 23 évesek is ülnek körülöttem az irodában, elképesztő gyakorlati tudástárral.
Mi még az 5 éves egyetemi rendszerben bőven az AudMax padjait koptattuk ennyi idősen.
- Mire emlékszel vissza szívesen, ha az egyetemi éveidre gondolsz?
- Rövid ideig ugyan, de tagja lehettem a KOMMfort öntevékeny csoportnak, előadásokat, esteket szerveztünk, színdarabokat írtunk és játszottunk el. Igazán ennek köszönhetően láthattam át, milyen színes és tehetséges a csapat a tanszéken.
Nagyon szívesen emlékszem vissza az 5 év minden időszakára, komolyan, még a vizsgaidőszakokra is. Annak ellenére, hogy messze élek, jó barátságok is maradtak meg az egyetemről, amiért szintén nagyon hálás vagyok.
Kapcsolat: sztekommalumni@gmail.com